Ad notam Mircea Dinescu: A kalandozó balladája (Balada celui plecat)
Szerettem én rút okosakat,
és üresfejű szépségeket,
csak a legelső szerelmemet
nem szerettem — nem várt meg, elszaladt.
Az angyal, mint a töredezett köröm
húsomba mart: születésemkor ülték
a toromat, s a halálomra küldték
a gólyát: kelepeljen az…
Ad notam Mircea Dinescu: Fiatalságom, asszonyom... (Sunt tânăr, Doamnă)
Fiatalságom, asszonyom, a bor betéve fújja,
s szemem, a rab, cipeli véremben a szüzet,
hogy lehetnék most ismét gyerekké vakulva,
mikor húsom virul s észben tart minden tüzet.
Fiatalságom, asszonyom, megtanította mégis,
hogy zuhan vissza egyensúlyba az álom,
de ha…
Ad notam Sötét sötét mindenütt (Nu-i lumină nicări)
Sötét sötét mindenütt
Mind lehunyták a szemük
Csak a kedves babámná
Lámpa ég az ablakán.
Gondoltam, elmegyek hozza
S az út a halált eehozza
Hogy tegyen a koporsóba
Istennel egy fehér gyócsba
Koporsó nedves deckája
A halál keres hiába
Szerelem sem visz a…