Sűrű szakállam most újra selyemrétre ráborulva. Mellbimbódat a kezemmel, merre bolyongtál kezeddel?   A te kezed a pagonyban, a bibém meg benned nyomban, gyöngéden rügyed szorítom, drága, lelkemet-alítóm!   És az édes ajkadat, ahogyan a költő mondta, a lelkemre…

Szakadékod ahol nyílik Ott az örömöm az égig — nem halál az, nem is bánat, csak egy merülő varázslat.   Szakadékod gyűrűje A bibémnek gyűszűje!   Szakadékodtól, ha érzem, ömlik már a verejtékem — szakadékod a szerelmem, a halálom s az…

Aranyszemű leány, szerelmem, dús, buja selymed átölel — egész diadal-bika-kedvem szakadékod fényébe szel.   Egy véghetetlen oda-vissza, kápráztató vad küzdelem, selymes...a harcot issza, bimbóból virág lett velem.   És szám a meleg csecseden ezer új félelmet…