Napok óta hüledezem. A párizsi merényletet követő reakciókat olvasom, és többségüket nem értem. Az egyik legszívemből-szólóbb cikk a Papp Attila Zsolté, és örülök, hogy ilyeneket is olvashattam. Meg olyant is, mint a Gyöngyösi Csilla írása, mely az európai és az iszlám…

Gondolom, hogy az Éneklő Borz a játékosság erejében bízott, és tanúsíthatom, hogy volt ereje, meg hát akárki olvassa is el a szövegeket, láthatja, mennyire nem erőltet egymásra ez a néhány ember semmit, mennyire nem egy ideológia parancsára alkotnak. Az is igaz viszont, hogy ma…

Egy olyan nemzedék volt az apáinké, amely ha nem is egyenlőségjelet, „összefüggésjelet” tett tehetség és tartás közé, és akár Petőfiről, akár Adyról, akár Reményikről, akár Szabédiról volt szó, mindig hallatott az erkölcs dallama is, s ez a dallam aztán tovább…