"Én ilyesmiken napokig el tudok töprengeni." — szól Forgách András Profik című filmkritikájának zárósora. Az írás a Szemtől szembenről szól, és mint minden ilyen jellegű Forgách-szöveg, tulajdonképpen esszé; egyébként a Filmvilág 1996/7-es számában jelent meg. 

Azt hiszem, túl nagy szegeket vertünk önmagunkba a sajátosság méltóságával. Nyilvánvaló, hogy minden ember — ember, aki él valahol, s az ottani köd vagy napsütés, az ott szívesen fogyasztott tudatmódosító szerek és az ottani politikai környezet befolyásolja az életét és a műveit egyaránt. Másként…

  Ez a szöveg egy olyan ember esszéje, aki belefáradt valamibe, s mint a barátjával történt beszélgetésből megértette, talán maga a folyamat fáradt bele önmagába. Egy korszak véget ért nemcsak az életemben, hanem a romániai magyar színház életében is. Meg talán abban a kiadói metódusban vagy…