Ivan Zsimankov búsképű áriái - Homok
Apró betűs az írás,
fárad bele a minden,
hiába minden.
Egy kettévágott hullám,
ha nézed,
mintha homokot ettél volna,
nyelni igen,
levegőt venni nem.
Nyelni, homok,
apró betűs írás az élet körül.
Azt mondod, imádkozzam?
√
Addig se a képet nézem
legalább.
Ad notam Sötét sötét mindenütt (Nu-i lumină nicări)
Sötét sötét mindenütt
Mind lehunyták a szemük
Csak a kedves babámná
Lámpa ég az ablakán.
Gondoltam, elmegyek hozza
S az út a halált eehozza
Hogy tegyen a koporsóba
Istennel egy fehér gyócsba
Koporsó nedves deckája
A halál keres hiába
Szerelem sem visz a vágyba
Koporsó széles deckája
Halál útját is elállja.
Nu-i lumină nicări
Or murit tăţi oamenii
Numai la mândruţa me
Arde lampa ca şi-o ste
C-o gândit c-oi me la ie
Ş-atâta m-oi duce în noapte
Până m-oi tâlni cu moarte/a
Să mă puie-n copârşeu
La un loc cu Dumnezău
Copârşeu cu scânduri ude
Unde moartea nu pătrunde
Nici dragostea nu răspunde.