Saját népdal
Szép madaram, mért keseregsz az ágon?
Lesz-e még, mondd, szerelem a világon?
Lesz-e még úgy szerelem, hogy ne fájjon,
A vérnyomás feljebbet ne találjon.
Szép madaram, a világgal ne törődj,
Mindannyinkat béborít majd ez a főd,
Mindannyinkat béborít az unalom,
Te csak szeress, amíg lehet, galambom.
Én szeretnék, csak nem tudom, szabad-e,
Szerelemből boldog élet fakad-e?
Ha szívemből boldog élet nem fakad,
Nem látsz ágon de kesergő madarat.
Ha nem fakad, az én szívem megreped,
Megrepeszti a kétágú szeretet,
Megrepeszti, többé bé nem forrasztja,
Nem vigasztal a Jóisten malasztja,
Megrepeszti, többé bé nem forrasztja,
Senki sincsen, aki megvigasztalja.
Távolságok. Csengey Dénesnek és Cseh Tamásnak, odaátra
Hallótávolság, ölelőtávolság,
melyikben higgyek, hová csomagolták,
hova vezet ez,
nahiszen,
mi a fene lesz.
Lopom az orromban az illatod,
viszem az ujjamban ihleted,
ez a poros út,
csak megyek,
csupa délibáb.
És mért nincs semmi valami nélkül,
gondolom itten színezékül,
mért kell a boldogsághoz a bántás,
csávó lennél, leszel te csávás,
esnél oda be,
ha lehet,
pusztulnál is el.
Aztán megint ilyen-olyan távolság,
kicsomagolnád-becsomagolják,
s orromban édes illatod.
Csupa csávafény,
nahiszen,
csupa délibáb.
A Relaxi Rém dala
Azt kérdi a Relaxi Rém:
"No mi lesz veled, szivikém?
Szétrobbanol, nem robbanol?
Vagy gondolod, hogy Rivanol?"
"Ó, a Rivanol semmiképp"
(felelsz, hisz félted Petikét),
"mivel az csak fertőtlenít,
vérnyomást nem szeplőtlenít."
A Relaxi Rém válaszol:
"A szádból a gőg hogyha szól,
nem törődöm többé veled,
le is, fel is utad lehet!
Azt hiszed, egy kis vérnyomás
az már olyan nagy létnyomás,
hogy halálverset költhetel,
bús zsoltárokat lökhetel?
Csak szerényebben, kisfiam!
Ha majd a lelked sem vitam-
indús, akkor esetleg
csapdosd a földhöz sarvalt segged,
s örülj, hogy felkeres a múzsa,
s szádon tüzel a halál rúzsa!
Addig csak csitt és jólneveltség!"
Hát csittelek. Arra van mentség.