Szerelem
Annyit éltem, megtanultam:
a jövőmben ott a múltam,
mindenem a jelenemben,
az elzúgó életemben,
de jó volna, ha lassulást
elviselne ez a zúgás,
de csak ez a zsúfolt utca,
csak történik s közben múlna,
csak reméled, hogy a halál —
a szerelem, szívet zabál...
Bolt ha lennék: kliens kopog,
ajtón tábla: mindjárt jövök.
Ad notam Liviu Antonesei: Szerelmes dalocska (Cântecel de dragoste)
Sűrű szakállam most újra
selyemrétre ráborulva.
Mellbimbódat a kezemmel,
merre bolyongtál kezeddel?
A te kezed a pagonyban,
a bibém meg benned nyomban,
gyöngéden rügyed szorítom,
drága, lelkemet-alítóm!
És az édes ajkadat,
ahogyan a költő mondta,
a lelkemre rátapaszd —
jól áll neked a lila!
Kezem megint lázasan
selyemréten átrohan,
kezem, ajkam arra téved,
incselkednek a tündérek.
Az ajkam és a farkam,
bocsáss meg nekem, Uram!
A farkam és az ajkam
mint két fivér, épp olyan.
Mint két fivér, épp olyan.
Cîntecel de dragoste
Iar îmi culc barba cea deasă
pe cîmpia de mătasă.
Îţi ating sfîrcul cu limba,
mîna-ţi unde se plimba?
Mîna ta-i în pădurice
şi-ale mele trei burice
strâng uşor bobocul tău
peste suflet sămădău.
Şi-ale tale buze dulci,
după cum zicea poetul,
peste suflet mi le culci –
bine-ţi sade violetul!
Iar îmi port mîna nervoasă
pe cîmpia de mătasă,
mîna mea şi buzele
c-aşa vrură ielele.
Gura mea şi sexul meu,
să mă ierte Dumnezeu,
sexul meu şi gura mea
ca doi fraţi asemenea.
Ca doi fraţi asemenea.
Ad notam Liviu Antonesei: Szerelmes dalocska (Cântecel de dragoste)
Szakadékod ahol nyílik
Ott az örömöm az égig —
nem halál az, nem is bánat,
csak egy merülő varázslat.
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
Szakadékodtól, ha érzem,
ömlik már a verejtékem —
szakadékod a szerelmem,
a halálom s az életem!
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
Izmaid oly édesek,
a bibém meg örvendezik,
lucskossá tesz fényeket,
míg a völgybe ereszkedik.
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
Szakadékod és a szájad
vigasztalást nem találhat
csak a számban, hogyha újra
leheveredsz itt elnyúlva.
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
A bibémnek gyűszűje!
Cîntecel de dragoste
La intrarea grotei tale
E o bucurie mare –
nu e moarte, nu e jale,
doar o calmă scufundare.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel!
Grota ta-i alăturea
de m-apucă dîrdora –
grota ta, iubirea mea,
moartea mea şi viaţa mea.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel!
Muşchii tăi îs tare dulci,
iar bobocul, vesel tare,
trezeşte mii de năluci,
colo-n vale, la intrare.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel!
Grota ta, buzele tale
nu şi-ar afla alinare
decît numa-n gura mea,
cînd or fi alăturea.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel,
pune la boboc cercel!