Ad notam Radu Gyr: A fogadós (Hangiul)
Süvít a szél, üres a kancsó.
— Bolond fogadós, ide hát!
Vágy legyen, édes és mulandó,
Hozd a barna villám borát!
De ő játssza a süketet,
Olyant tölt, melyben mély az árnyék.
— Igyál! Emléked édesebb,
Amit letépnél s ami rád ég.
Kint fú a szél, üres a kancsó...
— Bolond fogadós, ide hát!
Sötét legyen, mint a koporsó,
És keserű, mint a halál!
De ő olyant tölt nekem,
melyet átvéreztek az évek.
— Igyál! Ez az a szerelem,
Mit áldva átkozol: az élet.
http://www.romanianvoice.com/poezii/poezii/hangiul.php
Ad notam Nichita Stănescu: Holdmező (Lună în câmp)
Bal kezemmel felém fordítottam az arcod
az álmos birsek lombsátra alatt,
és ha kitéphetném tekinteted szemedből,
őz-színűnek tűnne az alkonyat.
Úgy tűnne, hogy a feszült fák között
karcsú vadászok készítik íjukat,
ahogy a ló sörénye oroszlánul,
nézd, bal kezed most feléjük mutat.
Kérlek, oltsd el vékony favázukat,
mit az ágak lobbantottak lángra,
és térjen vissza holdvizekbe szépen
a hold ezer eltévedt paripája.
Szemedbe nézek és kitörlődnek a fák,
szemedben a holddal találkozom.
...És szempilláddal eltiporhatsz végleg,
de arcodat bal felé fordítom.
Házi focolvasmány
Messi gólját kötelezővé tenném.
Nem a focistáknak, nem. Hanem azoknak a konokoknak, akik azt hiszik, "figyeléssel", "jóakarattal", "ambícióval", azzal, hogy "egyből adod" és más ilyen méretarányos marhaságokkal "mindent" semlegesíteni lehet.
Nos, Messi megmutatta, amit sokan amúgy is tudtunk: nem lehet. A feje tetejére állhat minden iráni (meg is tették, ami tőlük telt), a kapus kivédheti az argentinok szemét (a kommentátor folyamatosan hosszú í-vel mondta: "argentínok", de ez már csak hab volt a tortán; ki is védte), veszélyeztethetik az argentin kaput (veszélyeztették) — mindenek ellenére eljöhet a pillanat, amikor a négy órát alvó edző húsz órányi gyötrődéssel összekalapált taktikája becsődöl. Ezentúl tehát kettőt kellene aludnia? Aki ilyesmit állít, az gombfocizzon vagy ne focizzon sehogy. Aludhat akár huszonnégyet is: a zseni akkor is utat találhat, ha az edző le sem hunyja a szemét, meg akkor is, ha ki sem nyitja. Messi gólja a zsenialitás lobbanását tekintve olyan volt, mint Maradona gólpassza az argentin—brazil meccsen az 1990-es vébén Caniggiának. Vannak, akik lelkesen, szorgalmasan, alaposan, és nem tudom, még hogy fociznak; és van Maradona, Messi, Bergkamp, Zidane.
Mert a zsenialitásról sokat hallottunk, sok definíciót megtanultunk, de egyre inkább azt hiszem, hogy semmi más, csak a végletekig vállalt személyesség. Nem könnyű, nem nehéz: éppen az, aki.