Ad notam Veronica Micle: Ne sírj... (Nu plânge...)
Ne sírj, hogy elfelejtelek,
Ne sírj, hogy itt hagylak magadra...
Ütött az óra: idegen lett
A szerelem bűvös lakatja.
Szakad a lánc, bár verve van,
Akár egy gyönge cérnaszál,
Ha a sors úgy dönt, vége van,
Hiába hinnéd, nincs határ.
És most már semmi vissza nem
Hozza az elszállt perceket,
S mi köztünk volt, a szerelem
Most már örökre elveszett.
Isten áldjon hát, kedvesem,
Nyugodjon végre meg a lelked...
Majd jönni fog új szerelem,
S ami köztünk volt, elfelejted.
http://poezii.ro-versuri.ro/Nu-plange-poezie-Veronica-Micle.html
Ad notam Ion Minulescu: Dal (Cântec)
Két szemedben mint két lelkesült tükörben
Az alkony vérvörös tekintete honol,
És két szemed vörös, mint két szál mákvirág,
Ahogy a tó tükrén párban úszik át.
Két szemedben az alkony mostanra eltűnőben,
Elalszik és a fény a sötétbe omol.
És vérvörös szemed most a szentek szeme,
Miket oltárra festett egy régi kor ecsetje.
http://www.poezie.ro/index.php/poetry/148318/index.html
Ad notam George Bacovia: Lassan (Rar)
Csak én, csak én, csak én,
Messzi fogadóban
Alszik a fogadós,
Néma utcasorban
Csak én, csak én, csak én...
Esik, esik, esik,
Merülni pohárba,
S hogy hallgasd a semmit,
Lelked a sohában!
Esik, esik, esik...
Senki, senki, senki,
Annál jobb, nem is kell —
És milyen régóta
Semmim mindenkivel,
Senki, senki, senki...
Fázom, fázom, fázom...
Minden irónia
Nektek megmaradjon —
Mélyül az éjszaka,
Fázom, fázom, fázom...
Mindig, mindig, mindig,
Nem kalandozom már,
Nem hallom a hívást,
Dérütött álmok már
Mindig, mindig, mindig...
Csak én, csak én, csak én,
Merülni pohárba —
Hallgasd csak, hogy esik,
Lelked a sohában!
Csak én, csak én, csak én...