Ad notam Veronica Micle: Ne sírj... (Nu plânge...)

Ne sírj, hogy elfelejtelek,

Ne sírj, hogy itt hagylak magadra...

Ütött az óra: idegen lett

A szerelem bűvös lakatja.

 

Szakad a lánc, bár verve van,

Akár egy gyönge cérnaszál,

Ha a sors úgy dönt, vége van,

Hiába hinnéd, nincs határ.

 

És most már semmi vissza nem

Hozza az elszállt perceket,

S mi köztünk volt, a szerelem

Most már örökre elveszett.

 

Isten áldjon hát, kedvesem,

Nyugodjon végre meg a lelked...

Majd jönni fog új szerelem,

S ami köztünk volt, elfelejted.

 

http://poezii.ro-versuri.ro/Nu-plange-poezie-Veronica-Micle.html 

 

 

 

Ad notam Ion Minulescu: Dal (Cântec)

Két szemedben mint két lelkesült tükörben

Az alkony vérvörös tekintete honol,

És két szemed vörös, mint két szál mákvirág,

Ahogy a tó tükrén párban úszik át.

Két szemedben az alkony mostanra eltűnőben,

Elalszik és a fény a sötétbe omol.

És vérvörös szemed most a szentek szeme,

Miket oltárra festett egy régi kor ecsetje.

 

 

http://www.poezie.ro/index.php/poetry/148318/index.html

Ad notam George Bacovia: Lassan (Rar)

Csak én, csak én, csak én,

Messzi fogadóban

Alszik a fogadós,

Néma utcasorban

Csak én, csak én, csak én...

 

Esik, esik, esik,

Merülni pohárba,

S hogy hallgasd a semmit,

Lelked a sohában!

Esik, esik, esik...

 

Senki, senki, senki,

Annál jobb, nem is kell —

És milyen régóta

Semmim mindenkivel,

Senki, senki, senki...

 

Fázom, fázom, fázom...

Minden irónia

Nektek megmaradjon 

Mélyül az éjszaka,

Fázom, fázom, fázom...

 

Mindig, mindig, mindig,

Nem kalandozom már,

Nem hallom a hívást,

Dérütött álmok már

Mindig, mindig, mindig...

 

Csak én, csak én, csak én,

Merülni pohárba 

Hallgasd csak, hogy esik,

Lelked a sohában!

Csak én, csak én, csak én...

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása