Gyönyörű ideje
Most kellene bevallanod, hányszor is nem segítettél,
hányszor is nem segítettél, mindig-mindig máshoz mentél,
mindig-mindig máshoz mentél, másnak a jó atyja lettél!
Most kellene bevallanod, hányszor is én kerestelek,
hányszor is én kerestelek, soha sehol nem leltelek,
soha sehol nem leltelek, hiányodban szerettelek!
Ragyog a Nap, nincsen párja, csak a szívem olyan árva,
csak a szívem olyan árva, neki nincsen ragyogása,
neki nincsen ragyogása, mindig helyett van sohája.
Ne haragudj, hogy nem vagy itt, hogy a szívem szomorodik,
hogy a szívem szomorodik, már kevéssé bizakodik,
már kevéssé bizakodik, belé kétely lopakodik.
Ha belé nem lopakodna, bennem csak az átok volna,
bennem csak az átok volna, lelkemen penészes condra,
lelkemen penészes condra, nem egy disznó, de egy konda.
Pünkösdtől Pünkösdig élek, reménykedek, aztán félek,
reménykedek, aztán félek, hátha a hitre megérek,
hátha a hitre megérek, mire véget ér az élet.
Ad notam Szeretlek, esküszöm (Parol că te iubesc)
Ma is előttem van még a bár,
nem figyel, csak a pohár,
aztán pedig a vágy villamosán,
késő volt már a korán,
oly késő volt már a korán!
Szeretlek, esküszöm,
amire akarod,
ne tárd szét a karod.
Szeretlek, esküszöm,
árnyékod ölelem,
meghalok érted.
Szeretlek, esküszöm,
és azt mondom neked,
hogy te nem érted.
Kérted a Holdat és lehoztam én,
s a Nap sem maradt az egén,
te azt súgtad, hogy szeretni fogsz,
de látom, csak feledni tudsz,
de látom, te csak feledni tudsz.
Szeretlek, esküszöm,
amire akarod,
ne tárd szét a karod.
Szeretlek, esküszöm,
árnyékod ölelem,
meghalok érted.
Szeretlek, esküszöm,
és elmondom neked,
hogy te nem érted.
Szeretlek, esküszöm,
imádlak végtelen,
nélküled fénytelen.
Ad notam A házikónkban mennyit voltunk csintalan (Căsuța noastră cuibușor de nebunii)
Hogy légy a kis feleségem,
semmi sem volt drága nékem,
kiabáltam eleget;
mint egy szegfű a cserépben,
nőtt szerelmünk nyáron-télen,
míg elhagytál engemet.
A házikónkban
mennyit voltunk csintalan,
gyere vissza, tim-tatam,
a házikónkban,
első csókunk ott esett,
a vágy csak érted piheg.
Egy gyöngysorért messze mentél,
rossz utak vándora lettél,
soha nem bántottalak;
itt hagytad a boldogságom:
vágy tép szét a közös ágyon,
szívemben szúr a salak.
A házikónkban
mennyit voltunk csintalan,
gyere vissza, tim-tatam,
a házikónkban,
első csókunk ott esett,
a vágy csak érted piheg.