Nagy plakátok rajzolója - Hodgyai Istvánról
Én már csak a plakátjaiért is elmennék az előadásokra. Mindig azt veszi észre, ami a legfontosabb, azt emeli ki, de nem tanárosan, nem szájbarágósan, hanem éppen úgy, hogy a néző meglepődjön rajta: hiszen ez a legfontosabb tényleg!
• Tovább olvasom »Elmúlt, de a miénk lehet - Szabó Gyuláról
• Tovább olvasom »"Van vagy két évtizede, hogy Bethlen Kata sorsához azonosuló közelségbe kerültem, s már egy dráma terve is foglalkoztatni-nyugtalanítani kezdett, de túl kemény diónak találva, meghátráltam. Félretettem akkor a »Bethlen Kata-dossziémat« azzal, hogy hátha majd egyszer elővehetem valami regényféleségként, esetleg egy történelmi tudósítás záróköteteként A lélek bástyái címmel. De a két évtized úgy telt el, hogy most távolabb vagyok ezektől a tervektől, mint húsz év óta bármikor. A korszakosan tragikus asszonyi sors azonban azóta is énem szerves részeként »ül« bennem. Nyugszik úgy, amilyen nyugtalanító, s nagyon valószínű, hogy úgy is marad immár. Lehet, hogy ez is sors." (51.)
Poroljuk a kedélyt - az aranykor mentalitásszociológiája
Annyi mindent megvizsgáltak boldog és boldogtalan szociológusok és írók, közöttük én is; annyi emléket felsorakoztattak, hogy megállapítsák, hogyan tart ki még mindig a diktatúra, az aranykor, a gulyáskommunizmus, a-nevezi-mindenki-aminek-akarja, ami kilóg az életünkből, illetve belelóg. Mégsem emlékszem, hogy valahol láttam volna, olvastam volna a porolóról.
• Tovább olvasom »