Ad notam George Bacovia: Egy románc visszhangja (Ecou de romanță)

Nem élünk már kék ég alatt, Elment a tavasz is — Mély sóhajok közt vártalak, Ma sem vagy itt!   A nyár vitte az éjszakát S hervadt virágait — Ott vártalak, ahol a fák, Ma sem vagy itt!   Aztán elkullogott az ősz, Összeszedte a rongyait — Sírtam,…

• Tovább olvasom »

Ad notam Doina Ioanid: Sárga kutya (Cîinele galben)

A szívemmel a kezemben mentem át a városon, lábam az idei első havat taposta. És borral és ecettel megöntözött szívem továbbra is a 37 év ritmusában rohadt, miközben a szarkák egyre csak gyülekeztek a kisdobos vállán. A magányos csontok nem menthettek meg. Sem a neved,…

• Tovább olvasom »

Ad notam Péter Demény: Dojna (Doină)

Mert csak mennék, úgy elmennék, ne találjon vágy, sem emlék, vigyen a szél paripája és a gondolat villáma, vigyen el az ég, a felleg, malmok vágya messze kerget, vigyen a Duna előre, nyugalmat innék belőle.   Că m-aș duce și m-aș duce, dor să nu mă mai apuce, să…

• Tovább olvasom »
süti beállítások módosítása