Ad notam George Bacovia: Egy románc visszhangja (Ecou de romanță)
Nem élünk már kék ég alatt,
Elment a tavasz is —
Mély sóhajok közt vártalak,
Ma sem vagy itt!
A nyár vitte az éjszakát
S hervadt virágait —
Ott vártalak, ahol a fák,
Ma sem vagy itt!
Aztán elkullogott az ősz,
Összeszedte a rongyait —
Sírtam,…
Ad notam Doina Ioanid: Sárga kutya (Cîinele galben)
A szívemmel a kezemben mentem át a városon, lábam az idei első havat taposta. És borral és ecettel megöntözött szívem továbbra is a 37 év ritmusában rohadt, miközben a szarkák egyre csak gyülekeztek a kisdobos vállán. A magányos csontok nem menthettek meg. Sem a neved,…
Ad notam Péter Demény: Dojna (Doină)
Mert csak mennék, úgy elmennék,
ne találjon vágy, sem emlék,
vigyen a szél paripája
és a gondolat villáma,
vigyen el az ég, a felleg,
malmok vágya messze kerget,
vigyen a Duna előre,
nyugalmat innék belőle.
Că m-aș duce și m-aș duce,
dor să nu mă mai apuce,
să…